A falu nevének elsõ okleveles említése
1438-ban történik Zeek alakban. A középkorban a Bessenyey család, mellette
1586-tól a Széky család, a XVIII. század elejétõl az Orczy család, majd 1729-tõl
a Kelemen és Papszász család bírta. 1552-ben majd 1654-ben elpusztult, 1695-ig
néptelen volt, ezután néhány majorbeli cseléd lakta. Lélekszáma 1786-ban 451,
1860-ban 703.
A templom a XIII.sz.-ban épült, amely a török idõk alatt rommá lett. Az
1696-os plébániai összeírás sem említi. Újjáépíthették a XVIII. század elején,
mert 1720-ban, mint Szent Lélek tiszteletére szentelt templomról emlékeznek meg.
A kuruckorban a falu újra elnéptelenedik, 1732 névtelen faluhelyet
említenek, melynek kõtemploma romokban hevert, néhány lakója pedig a
pétervásárai plébániához tartozott. " Szék 1733-ban kezdett jobbágyokkal
megszaporodni.", fõleg terpesi jobbágyokkal. Amikor a siroki plébánia 1743-ban
megalakult ez utóbbi filiája lett.
1747 július 1-én az egri érsek gyűjtési engedélyt adott Mezõ Mátyás részére
a Szék-i templom /a siroki plébánia leányegyházának/ javára. 1749-50-ben
értesülünk, hogy a bükkszéki templom szentélyét a molnár befedte 7 forintért. A
templomi számadások szerint deszkát, zsindelyt és szeget vásároltak. A piktornak
két zászlóért 4 forintot fizettek ki.
1755. október 6-ról kelt Székfalu jobbágyainak kérelme Kelemen Ádám
földesúrhoz, amelyben régi templomuk felépítéséhez az általa felajánlott búzát,
felhatalmazása alapján az uraság jobbágyaitól behajtani kérik. Ugyanebbõl az
idõbõl való a másik kérelmük, melyben "szegény elpusztult" templomuk
felépítéséhez szükséges faanyagot az adózás alól mentesíteni kérik.
Az 1767. évi Canonica visitatio szerint a templom építési ideje ismeretlen.
1759-ben a hívek közadakozásból helyreállították. Egy oltár állt benne. A
harangláb fából épült. A templomi számadások szerint 1767-ben a piktor a fõoltár
festéséért 46 forintot kapott. Egy évvel késõbb pedig a piktornak a fõoltár
antipendiumáért 7 forintot adtak.
Az 1811. évi Canonica visitatio említi, hogy 1767-ben rakták ki kövekkel a
templom padozatát. 1787-ben az oltár javításáért 30 forintot, 1799-ben
zsindelyekért 18 forintot és külön az ácsnak 15 forintot fizettek. 1803-ban az
egri piktornak két oltár és a szószék festéséért 60 forintot kapott.
A templom bõvebb leírását az említett 1811. évi Canonica visitatio adja.
Itt olvashatjuk : a templom a falun kívül egy dombon áll. Hossza 9 öl 3 láb,
szélessége 3 öl 2,5 láb. Épült ismeretlen idõben, mésszel összerakott kõbõl.
Tornya nincs, csupán a templom mellett négy faoszlopon egy új harangláb. Karzata
fából van és festett, sekrestyéjében tabernákulum. Két ajtaja van, egyik délrõl,
ugyancsak négy ablaka délrõl nyílik. Sekrestyéje -boltozat helyett- festett
deszkából készült mennyezet, ugyanilyen a hajója is, a szentélye pedig boltíves.
Ekkor három oltára van: A fõoltár Szent Lélek, a jobboldali mellékoltár
Szent Imre, a baloldali Nepomuki Szent János tiszteletére emeltetett.
A felsõ hevesi esperesi kerület látogatási jegyzõkönyve 1813-ban a templomot
kicsinek mondja, melynek teteje javításra szorul. Felszerelése szegényes.
Ugyanitt olvashatjuk, hogy 1827-ben a templom hátsó falán repedések láthatók, a
padok összetöredeztek.
1850-ben azt panaszolták a hívek, hogy: "Elhagyatott templomunknak sem
kegyurai, sem föld-, rétbeni birtoka, szegény községünk adományozásán kívül
semmi jövedelem forrása nem lévén, elárvultsága annyira ment, miként romjaiba
dõlléssel perczenkint fenyegetvén, bezárattatásától méltán tarthatunk."
Végül 1851-ben írják, hogy a teteje annyira rossz, hogy esõs idõben a hajó
megtelik vízzel.
A község elöljáróságának 1864. augusztus 1.-én adott jelentése szerint
helynevei közül a "Harangláb Güdre" az ott talált harangról nyerte a nevét,
amelyet a mainapig használnak.
Jellege: A falu északnyugati
szélén emelkedõ földnyelven álló, toronynélküli, keletelt, egyhajós Árpád-kori
templom, gótikus, barokk és újkori átépítéssel. A szentély és a hajó keleti
részének falai középkoriak, a hajó nyugati vége és a sekrestye barokk. Körülötte
temetõ.
Külsõ: A déli
oldalhomlokzaton az 1960. évi helyreállításkor feltárt, faragott kövekkel
keretezett, félkörzáródású, románkori ablak. Alatta rekonstruált gótikus bejárat
szemöldökkõvel, rajta primitív rajzú 1472 évszámos felirat.
Belsõ: A szentély
jobboldalán befalazott ülõfülke, balról befalazott szentségfülke. A hajó
stukturás födéme helyén egykor festett famennyezet volt. Fõoltár 1760 körüli.
Fõoltárkép Zbiskó Béla mûve 1943-ból.
Felújítás: 1981.
1995. Belsõ festés
1998. A templom tetõzetének, csatornázásának (réz) teljes
felújítása.
1999. A templom szentélye két új ólomüveg ablakot kapott: Szûz Mária és Szt.
Erzsébet képével, az ablakot L. Szabó Erzsébet Munkácsy-díjas üvegmûvész
készítette.
A magyar millennium évében a templom teljes külsõ felújítása valósult meg.
Titulusa: Szentlélek.
Búcsúnapja: Pünkösdvasárnap. A templom mûemlék.
N.B.
A temetõben állt Práff János sírköve 1849-bõl. A Práff család kriptáját a
keleti feljáratnál megszüntették.
A Bükkszékhez tartozó Pósvár, vagy Pósváralja nevû település a középkorban
még népes falu volt, temploma szerepel az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben de
1554-ben elpusztult és soha többé nem népesült be, földesúri major, puszta
maradt. Az 1771-es pestis járvány után a falu lakói fogadalmat tettek, hogy
hálából Szt. Anna napján kizarándokolnak a templomromhoz. A falu fogadalmi
búcsúja azóta is Szt. Anna napján van. Ezen a napon tartjuk az Öregek-napját, a
betegek szentségének felvételével és szerény agapéval, 80-90 70 éven felüli vesz
részt rajta.
Összeállította:
Heves Megye Műemlékei I. k. Akadémiai K. Bp. 1969. és
Soós Imre: Az egri egyházmegyei PLÉBÁNIÁK történetének áttekintése SzIT. Bp.
1985. alapján
Miserend:
szerdán 16.00
vasárnap 9.00
