Sokan kérdezték: hogyan
épült a kőkúti templom?
Nos, 1991 karácsonyán, amikor elõször volt Kõkúton szentmise, a
hangosbemondón a rádió harangszavát erõsítették ki. Ez a mű-haranghang hívta a
híveket a feldíszített és zsúfolásig megtelt könyvtárba.
Szívszorító érzés volt először misézni ott, ahol még sosem volt szentmise. Ez
a történelmi pillanat negyven év sötétségében ébresztett hajnali fényt.
A mise áhítatában a pap nem mert nagyot gondolni, ezért csak annyit jegyzett
meg: "Jó lenne ide egy igazi harang."
- Volt itt, csak elvitték Bodonyba, de különben is templom kellene
nekünk... - bökte ki valaki a sok év óta csak most kimondható vágyat.
Ezt szerettem volna hallani, mondta a pap. Aztán januárban már összegyűjtöttek
176 aláírást. Hozták a petíciót, hogy kérjünk telket az önkormányzattól. Az
állampolgári kezdeményezést méltányolta a képviselõ-testület. A Szentlélek
pártfogásba vette az ügyet, az Érsek atya jóváhagyta, a többi már csak
idő kérdése volt. Még a telket ki sem jelölték, már két teljes terv készült.
Végül is egy harmadik talált elfogadásra.
Az alapozás önerőből a helyiek támogató munkájával valósult meg. De a fő
erőforrás az Egyetemes Egyház és a jóakaratú emberek segítőkészsége
volt. Jellemző volt az összefogásra: amikor úgy látszott, hogy a feladat
meghaladja a helyiek erejét, segített jehovista, református, nem hívő, s
számos más ember egyaránt.
Sok
szív érzése nyilvánult meg a lassan épülő kápolna láttán... A jó szándék sem
ismert határokat. A végét már tudjuk, ott voltunk, láttuk és hallottuk, amikor
Seregély István érsek felszentelte a kápolnát a környező
egyházközségek, a papság és a jó szándékú, segítőkész emberek nagyszámú
jelenlétében.
Aztán a szentelésre harang is lett a papság adományaiból.
