Tartalom:
Történeti múlt
Népi építkezés

Heves megye középső részén, a Tarna völgyében, Egertől 30 km-re nyugatra fekvő település. A 24-es számú úton közelíthető meg, a Kál-Bátonyterenye közötti vasútvonalon vasútállomással rendelkezik.
Éghajlata mérsékelten hűvös, száraz. A csapadék évi összege 580-600 mm, az évi középhőmérséklet 8,7-9 C, az évi napsütéses órák száma 1850-1920. Leggyakrabban az északi és a déli szél fúj.
Területe teraszos folyóvölgy, a legnagyobb tengerszint feletti magassága 300 m-t nem haladja túl. A Szarvaskő felé vezető turistaúton 6-8 m magas kőbálványok sorakoznak, ezek a természet erői által alakított riolittufa kőtömbök. Közülük a "Barát" és az "Apáca" névre hallgató van a várhoz legközelebb. Ugyanitt cukorsüveg formájú kaptárkövek is találhatók.
Természetes vizeit a Tarna gyűjti össze. Országos hírű a 23 hektáros Nyírjes-tó tőzegmohalápja. A talajvíz 2-4 m mélységben található, kémiai típusa kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és kemény. Az artézi kutak sekélyek.
Természetes növényzetét égeresek, tölgyesek, bükkösök, kaszálórétek és magaskórós társulások jellemzik.
Állatvilága nagy- és kisvadakból, valamint madárfajokból áll. Kőbányáiban jól faragható fagyálló követ bányásznak. Erdőterülete 5-6 %, talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj.
(Vissza a lap tetejére)
Történeti múlt
Határában kunhalmok találhatók. A Darnó nevű sáncvár közelében kelta érmeket találtak. Első említése 1302-ben Sirák alakban történt. Az Aba-nemzetség birtoka volt, ennek Borth-Bodon ága építhette a siroki várat.
Tagjai Csák Máté hívei voltak, sokáig ellenálltak Károly Róbertnek. 1320-ban sikerült elfoglalni a király embereinek, majd rövid időre egyik tisztjének adta. Nem sokkal később visszavette, így Sirok királyi vár lett.
1372-ben Lajos király Domoszlai Miklós hevesi alispánnak, majd 1389-ben Tari Lászlónak adományozta.
1426-ban már megvolt a vár alatt Sirokalja település, s a XV. században a Tariak alatt mezőváros lett.
Tari György 1464-ben elzálogosította Országh Mihálynak és a Kompoltiaknak. A két család 1522-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötött, melynek értelmében a Kompoltiak kihaltával birtokjogai az Országh családra szálltak. 1570-ben Országh Borbála férje, Török Ferenc nyert adományt a várra és a falura.
1596-ban a vár török kézre került. A falu a XVII. sz. közepéig magyar földesurak birtokában maradt. 1606-tól Török Zsuzsanna férje, Nyáry Pál, majd leszármazottaik ( a Haller és a Bossányi, Huszár, Szunyogh, Petrovay családok ) bírták. 1670 táján a falu elpusztult. A felszabadító harcok után a vár a kincstár kezelésébe került.
1711 után ismét régi urai, a Nyáry örökösök, a Haller, Orczy stb. családok birtokolták. 1811 és 1839 között a Novotna- család megvásárolta a Vay-, Liszkay és Frajzajzen-féle birtokrészeket. 1845-1846-ban pedig gr. Károlyi György vette meg br. Brudern Alajostól az egykori Haller-javakat, s így a falu főbirtokosa lett.
1696-bn csak 4 házas zsellér élt a faluban, 1701-ben 34 felnőtt adófizetőt írtak össze. Az 1771. évi úrbérrendezéskor 37 telkes jobbágyot (25 1/2 telek) és 14 házas zsellért, 1836-ban 44 telkes jobbágyot (33 1/2 telek ) és 4 házas zsellért regisztráltak. 1699-1794 között bizonyíthatóan működött serház a faluban. Építőkő- és horzsakőbánya is létezett a település határában.
A XX. század első felében Sirok a pétervásárai járás nagyközsége volt, számos külterülettel: Állami Csemetekert, Alsórozsnaki-tanya, Belsődalla-puszta, Galambos-tanya, Halászó-tanyák, Kútvölgy, Külsődalla-puszta, Liszkómalom, Lyukva, Nagyberektanya, Pusztacsikójárás, Pusztadalla, Pusztakőkút, Pusztarozsnakfő, Rozsnak, Tógátitanya. E tanyákon 423 lakos élt 392 kőből épült lakóházban.
A községet palócok lakták, akik földműveléssel, állattenyésztéssel, kőfejtéssel és kőfaragással foglalkoztak. A lakosság szegényebb része sziklákba vájt barlanglakásokban élt. A több utcasornyi barlanglakások száma mintegy 60-ra tehető. ( Az 1970-71 telén készült felméréskor Sirokban még 23 barlanglakást laktak teljes kihasználtsággal.)
A község 2470 főnyi lakossága az 1920-1930 között 253 fővel gyarapodott. A lakosság római katolikus vallású volt 16 református, 7 evangélikus és 22 izraelita kivételével. Az iskolai oktatást a 2 római katolikus elemi és továbbképző iskolában 5 tanerő látta el. Közülük egy iskola Kőkútpusztán működött 1 tanítóval.
A lakosság közül 1850 volt őstermelő, ezen belül a 231 önálló gazda 663 személyről gondoskodott; emellett 247 mezőgazdasági cseléd és 637 mezőgazdasági munkás dolgozott itt.
A község területe művelési ágak szerint: szántó 3093, kert 76, rét 809, szőlő 17, legelő 897, erdő 5827, és terméketlen terület 295 kat. hold. A birtokmegoszlás kedvezőtlen alakult, sok volt a törpebirtokos. 746 gazdaság közül 1 nagybirtokos volt 5478 holddal, 2341 hold 8 középbirtokos között oszlott meg, míg a 158 kisbirtok 2077 kat. hold összterületet jelentett. A lakosság fő terménye a búza, utána kukorica, takarmány, árpa, zab, burgonya, tök, dinnye, hüvelyes és kender következett.
A kereskedelmi ellátottságot a Hangya Szövetkezet helyi fiókja, 3 szatócs, 1 tojás és baromfi-kereskedő jelentette. 29 iparosa közül egyedül dolgozott 18, egy segéddel 8, 3-5 segéddel kettő és 6-10 segédet foglalkoztatott egy iparos. Nagyobb ipari vállalat volt a gőzmalom és a kőbánya, mely a lakosság egy részének megélhetését biztosította. Iparoskör, Polgári Lövész Egylet működött a községben.
Körorvos látta el a lakosságot, aki a 7,6 km távolságú Recsken volt elérhető, a gyógyszertár szintén. Helyben egy szülésznőt foglalkoztatott a község. 2 közkútja és 13 magánkútja volt a településnek, de jó ivóvizet csak 3 kútból lehetett nyerni. A vasútvonal a Kál-Kápolna-Kisterenye vonalon, posta, távbeszélő helyben volt. A község enyhe, üde levegője, gyönyörű fekvése miatt az alföldiek és Parádfürdő közönsége számára egyaránt kedvelt kirándulóhelynek számított.
1949-ben alakult az Aranykalász Mgtsz, amely beolvadt az 1960-ban létesült Váralja Mgtsz-be, ez pedig 1975-ben a Szajlai Búzakalász Mgtsz-be.
Római katolikus anyakönyvei 1743-tól maradtak fenn. 1895-től önálló anyakönyvi kerület. 1950-ig nagyközség, majd önálló tanácsú község volt.
Az önkormányzati választáson 1990-ben független polgármester győzött. Az 1994. évi választások alapján SZDSZ által támogatott polgármester irányítja a 9 főből álló testületet; a képviselők többsége független jelöltként nyert, 2 főt az SZDSZ támogatott. Ugyanekkor választották meg az 5 tagú cigány kisebbségi önkormányzatot is.
A település szerkezete három patak és két országút mellé rendeződött. A Tarnával párhuzamosan a Felvég alakult ki, túlsó oldalán a Darnó-alja, a vár irányában az elágazásnál a Kastó, vagy Kastó-völgyi. A múlt század végéig kialakult falurész az Alvég, melyhez a barlanglakások sora, a Kőlyuk sor csatlakozik. Az 1930-as években a Mátrába vezető országút mentén ONCSA-házak egész sora épült fel. A falu képének alakulásában legnagyobb változást az 1950-ben létesített Mátravidéki Fémművek idézte elő. A falu délnyugati részén felépült a gyári lakótelep, önálló kereskedelmi, egészségügyi és kulturális centrummal.
Sirok népi építkezésének egyik jellemzője a riolittufába vájt barlanglakás, amely a birtoktalan napszámos réteg lakásformája volt. Az 1962, 1970 évi felmérés idején még több ilyen barlanglakást regisztráltak, köztük a Fenyves út 10., és a Vöröshadsereg út 45. sz. alatti barlanglakásokat. Ekkor hat népi jellegű XIX. századi lakóházat is összeírtak. /Darnói út 1.sz., Mártírok u.9., Petőfi u.25., Vöröshadsereg u. 9., 38., és 85. szám alatt. / 1990-ben nyitotta meg első ízben kapuit a siroki Alkotótábor, azóta a résztvevők minden évben kiváló művészektől sajátíthatják el a szakma fortélyait. A diákszínjátszás közel 30 éves múltra tekint vissza.
1994-től sikeresen működik a siroki asszonykórus. Megalakulása óta két alkalommal kapott országos kiváló (arany fokozatú) minősítést, egyszer pedig miniszteri kitüntetést. A megyei rendezvényeken túl az ország különböző részeiből kapnak meghívást.
Nevezetesek a község népművészei is. A Kőkúton élő Bálintné Faggyas Eszter mézeskalács figuráival szerzett nevet magának és a községnek. 1994-ben a Megyei Művelődési Központban részt vett a népi iparművészek munkáit bemutató kiállításon is.
Kiss Gyula fafaragó mester munkáit 1977-ben, az Ady-centenárium alkalmával aranyéremmel jutalmazták. 1981-ben a Nemzetközi Népi Iparművészeti Bemutató és Vásár rendezvényen hazánkat képviselte. Ember alakja, Krisztus ábrázolása, a temetők síremlékei, kopjafái kiváló mesterségbeli tudását igazolják.

Borics József művész-tanár festményeiről, grafikáiról ismert; külön érdeme a fiatal művészjelöltekkel való törődés, foglalkozás. 1997 első hónapjaiban a polgármesteri hivatal adott lehetőséget a helyi amatőr fiatalok alkotásainak kiállítására.
(Vissza a lap tetejére)
Népi építkezés
A lakóház. Századunk első felében a település lakóházainak uralkodó típusa a szarufás-torokgerendás szerkezetű, nyeregtetős, kőfalazatú, háromsejtű, szabadkéményes, boglyakemencés ház volt. Az ágasfás-szelemenes szerkezeteknek már emléke sem él, a mestergerenda is igen ritka. A múlt század mestergerendás födémeinek tartozéka volt a boldoganya, "amelyre a hám volt aggatva". A fal általános építőanyaga a XVIII. század végétől bizonyíthatóan a kő. Vályogból csak közfalat vagy sertésólat építettek. 1950 óta a követ gyakran téglával vegyesen használják. A hagyományos, helyi tetőfedő anyag a zsúp, de ezzel fedett ház a faluban már alig van. A múlt század utolsó évtizedében váltotta lényegileg a boglyakemence a belülfűtős, kürtőskemencét, de az első világháború alatt a boglyakemencét is lapos kemence és "meleg konyha" követte. Gyűjtésünk kürtőskemencét már nem talált (utolsó példányai a barlanglakásokban maradtak meg, de korunkat már ezek sem érték meg), néhány boglyakemence azonban még megfigyelhető volt. - Sirok népi építkezésinek egyik jellemzője a riolittufába vájt barlanglakás, mint a birtoktalan napszámos réteg lakásformája. Ennek az építkezési módnak egyre csökkenő emlékei a technika és lakáskultúra számos archaikus vonását őrzik.

Gazdasági építmények. Az udvar épületei között a legnagyobb méretű a csűr, ami legtöbbször a lakóház tengelyére merőlegesen áll az udvar végén. Gyakori, hogy a csűr egyik ágában állatot tartanak. Az istállót egyébként a házzal egy fedél alá szokták építeni. A lakásokhoz hasonló módon, a természetes sziklába gazdasági épületeket - istállót, sertésólat, tyúkólat, kamrát. stb. - is szoktak vájni.

DARNÓI u. 1.sz. Lakóház.
1850 körül épült, táblatelken, szabadon álló beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregtető náddal fedve. Meszelt véghomlokzatán két kőkeretes ablak, tagolt könyöklőpárkánnyal, utcai padka. Fallal összefüggő, meszeletlen kőoromzatán két álló téglány alakú szellőző között tört kosáríves záródású, vak oromfülke, kovácsoltvas kereszt oromdísz. Udvari homlokzata kéttengelyes, a szoba és a konyha nyílásaival. Keskeny, ledeszkázott ereszpadkával. Szabadkémény tüzelőpadkával, 1950-ig boglya alakú kemence. Mestergerendás, deszkás födém.

FENYVES u. 10. sz. Barlanglakás
A XIX. század második felében épült, riolittufába vájva. Egysejtű lakás, tartozékai ugyancsak sziklába vágva, mellette, külön bejárattal kamra, istálló, pince, sertésól. Szűk udvarán kicsi fennálló ház. Kívülről fűthető, hasáb alakú kemence. 1920-ig belülfűtős, kürtőskemence. A lakáson az ajtó mellett két ablak.

MÁRTÍROK  utca 9. sz. Lakóház.
A XIX. század első évtizedeiben épült, táblatelken, fésűs beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregteteje náddal fedve. Meszelt véghomlokzatán két kőkeretes ablak könyöklőpárkánnyal, barnára mázolt lábazat, utcai padka. Fallal összefüggő, vakolatlan kőoromzatán két álló téglány alakú szellőző, közöttük tört kosáríves záródású oromfülke. Udvari homlokzata négytengelyes, a három lakóhelyiség és a "kis komra" nyílásaival. Keskeny, ledeszkázott eresz, magas padkával. Féloldalas szabadkémény tüzelőpadkával, katlannal, faragott kőlapokból rakott külső kémény. Mestergerendás, deszkás födém.

PETŐFI u. 25. sz. Lakóház
1867-ben épült, szalagtelken, fésűs beépítésű. Darabos kő falazat, szarufás-torokgerendás nyeregtető náddal fedve. Meszelt véghomlokzatán két szalagkeretes ablak, három falisáv, tagozott övpárkány. feketére mázolt lábazat. Szalagkeretes, vakolt kőoromzatán két álló téglány alakú szellőző, alattuk tagolt párkány. Díszesen faragott, erősen előreugró takaróléc kötővasakkal, kovácsoltvas kereszt oromdísz. Udvari homlokzata nyolctengelyes, a három lakóhelyiség, az istálló és a fészer nyílásaival. Keskeny, ledeszkázott ereszpadkával. Szabadkémény tüzelőpadkával, katlannal, a külső kémény faragott kőpolcokból, tetején díszes "kalapkő". 1950-ig boglya alakú kemence. Mestergerendás, deszkás födém.

SZÉCHENYI u. 9. sz. Lakóház
A hagyomány szerint 1750 körül épült táblatelken, szabadon álló beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregteteje alul náddal, felül zsúppal fedve. Meszelt véghomlokzatán két kőkeretes ablak könyöklőpárkánnyal, padkával. Fallal összefüggő, meszeletlen kőoromzatán két álló téglány alakú szellőző között tört kosáríves záródású oromfülke, kovácsoltvas kereszt oromdísz. Udvari homlokzata négytengelyes, a szoba, konyha és kamra nyílásaival, keskeny eresz. Szabadkémény tüzelőpadkával, 1930-ig boglya alakú kemence. Mestergerendás, deszkás födém.

SZÉCHENYI u. 38. sz. Lakóház
A mestergerenda felirata szerint 1889-ben épült, szalagtelken, fésűs beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregteteje cseréppel fedve. Meszelt véghomlokzatán két szalagkeretes ablak, tornáckönyöklő. Tagozott övpárkány, a sarkokon armirozás. Vakolt kő szalagkeretes oromzatán két álló téglány alakú szellőző között méhkas alakú oromfülke, alattuk közös párkány. Két színezett, gipsz dombormű 1910-ből. Udvari homlokzata kéttengelyes, a szoba ablakával és a konyha ajtajával. Tornác, négy faragott kőoszloppal. 1914-ig szabadkémény, 1957-ig búbos kemence. Mestergerendás, deszkás födém.

SZÉCHENYI u. 45. sz. Barlanglakás
A XIX. század közepén épült, riolittufába vájva, előtte szűk udvar. Az egysejtű lakás homlokzatán az ajtó mellett két ablak, századunk második negyedéből. A lakás belső teréből leválasztott, külön bejáratú konyha szabadkéménnyel, ahonnan a lakás kemencéjét fűtötték. A homlokzat előtt keskeny eresz, mellette sziklába vájt üreg, melyben gabonás szuszékot tartottak. A lakáshoz még egy fennálló éléskamra tartozik.

SZÉCHENYI u. 85. sz. Lakóház
Az oromtábla szerint 1889-ben épült táblatelken, fésűs beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregtető cseréppel fedve. Meszelt véghomlokzatán két kőkeretes ablak könyöklőpárkánnyal, felettük szegmentíves szalagdísz. Szegmentíves kiskapu, három falisáv, tagozott övpárkány. Vakolt kő, szalagkeretes oromzatán két álló téglány alakú szellőző, méhkas alakú oromfülkével, alattuk tagolt párkány. Évszámtábla plasztikus virággal és rozettákkal. Udvari homlokzata öttengelyes, három lakóhelyiség és a "hambár" (búzáskamra) nyílásaival. Tornác, öt faoszloppal, közöttük kő mellvéd. Szabadkémény tüzelőpadkával, katlannal, 1962-ig két boglya alakú kemence. Keresztgerendás, deszkás födém.

 (Vissza a lap tetejére)