A Heves megyei Sirok község mellett emelkedő 296 m magas riolittufa sziklahegyen épült vár hazánk egyik legszebb fekvésű vármaradványa. A termőföldtől részben lekopott vulkáni eredetű hegy közepe táján vízszintes vonalban keményebb kőér húzódik, amely a Várhegyet szinte kettémetszi. A látvány érdekességét fokozzák a vár déli, és északi oldalán égbe törő piroxénandezit sziklaszálak. Ezek közül kettőt a természet munkája szoborszerűvé koptatott, a néphagyomány pedig Barátnak és Apácának nevezte, el őket.
A Bükköt és a Mátrát elválasztó Tarna-patak észak felé kiszélesedő völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna völgyében észak fele tartó utak lezárására és ellenőrzésére igen alkalmas helyen épült, bár elsősorban földesúri magánvár volt, és stratégiai szerepet alig játszott.
A vár szemmel láthatóan két külön részre tagozódik. A felső vár eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú volt, amelyet mintegy 10 m-rel mélyebben fekvő sziklába vágott külső védelmi öv erősített. Ide épült később a három, derékszög alaprajzú ó-olasz bástyával erődített alsó vár.
A vár első birtokosai az Aba nemzetség Bodon ágának tagjai voltak, akik Károly Róbert ellen Csák Máté pártjára álltak.
A nagy hatalmú tartományurak ellen vonuló királyi sereg Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispán vezetésével 1320-ban a siroki várat is elfoglalta. A király a várat magának tartotta meg, és 1324-ben az Aba nemzetség másik ágából származó Kompolti Imrét tette meg várnaggyá, aki a pártharcok idején a király mellett állt. Ezt a tisztségét még 1339-ben is viselte. A várat közben egy Chenyk nevű cseh vitéz kapta királyi adományul 1331-ben, majd 1337-ben újra a királyé lett.
1372-ben Domoszlai Miklós hevesi ispán és siroki várnagy 2000 aranyforintért kijavíttatta a várat, ezért Nagy Lajos zálogbirtokként az ő kezére is adta. 1388-ban Tari László a zálogösszeget kifizette Domoszlai Miklósnak, majd a következő esztendőben a várat új adománycímen meg is kapta a királytól. Domoszlai Miklós fiai, János és Demeter azonban igényt tartottak az apjuk által korábban birtokolt várra, ezért 1391-ben olyan megállapodást kötöttek Tari Lászlóval, hogy ha az 500 aranyforintot fizet és 1500 forint értékű birtokát zálogba teszi náluk, akkor lemondanak jogukról és követelésükről.
Tari László dédunokája, György előbb összes birtokait zálogba vetette a Pásztói családnál. Örököse nem lévén, kölcsönös örökösödési szerződést is kötött velük, de ezt később egyoldalúan felbontotta. 1465-ben Országh Mihály nádor és saját sógorának fiai; Kompolti Miklós és Vencel részére végrendeletileg hagyományozta többek között a siroki várat is. A Pásztóiak azonban perrel támadták ezt az elhatározást, s csak 1475-ben született végleges döntés a vitás ügyben, amikor Mátyás király Országh Mihály nádort és Kompolti Miklóst megerősítette a vár birtokában.
Országh Mihály halála után négy fia kölcsönös örökösödési szerződést kötött a Kompoltiakkal, amelynek értelmében örökös nélküli haláluk esetén birtokaik egymásra szállnak. Kompolti Miklós fia, János 1511-ben bekövetkezett halála után Sirok a legifjabb Országh fiú, László kezére jutott, majd halála után kiskorú fia, Kristóf örökölte a várat.
Az 1555. évi részleges gönci országgyűlés a siroki vár megerősítését is elrendelte, és őrségét 100 lovasra egészítették ki. Országh Kristóf 1561-ben sarokbástyákkal erősítette meg az alsó várat, és ide költözött feleségével, Zrínyi Ilonával, a szigetvári hős leányával.
1567-ben Országh Kristóf halála után a várat egyetlen leánya Borbála, ill. férje, enyingi Török Ferenc nagyobb összegű pénz lefizetése után kapta meg a királytól, akire Országh Kristóf magtalan halála után szállt. E házaspárnak sem volt fiúgyermeke, s így leányuk Zsuzsanna, ill. ennek férje, Nyáry Pál, a későbbi egri várkapitány örökölte.
1588-ban a vár meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, amint ez a Kamara ellenőreinek jelentéséből olvasható. 1596-ban a vár elfoglalására induló török sereg hírére a vár őrsége elmenekült.
A hódoltság idején a környékbeli falvak népét rendelték a vár építkezéséhez - többek között a gyöngyösi lakosokat is -, akik ez ellen tiltakozva kieszközölték, hogy a siroki vár javításánál nem kötelesek munkát végezni. 1686. október 2-án török őrsége ostrom nélkül feladta a várat, sőt még a hadifelszerelést és az élelem egy részét is ott hagyták. Később, újból a Nyáry örökösök kezére került, akiknek leányági örökösei 1842-ben gróf Károlyi Györgynek adták el. Ennek a családnak a tulajdonában volt a vár 1945-ig, de már lakhatatlan állapotban.

A vár korai magja a jelenlegi felső vár alatt húzódó sziklafolyosók és termek egy része, amelyet egy ugyancsak sziklába vágott, mélyebb szinten fekvő külső védelmi öv erősített.
Ez a külső védelmi öv leghatározottabban a vár északi oldalán látható, ahol a sziklába mintegy 4 m mély 4-5 m széles árkot véstek. Ezt az árokrendszert gazdasági udvarként is felhasználták: a sziklafalba sütőkemencéket vájtak, és olyan kisebb méretű, pincében folytatódó építményeket is kialakítottak, amelyeknek felmenő falát is a sziklából faragták ki.
A védőárok sánca egy helyen megszakad, és a hegyre felvezető út az alsó vár egyik bejárata felé vezet. Három lépcsőn lehet feljutni egy sziklából kifaragott felmenő falú kaputoronyba, amelynek észak felé nyíló ovális lőrése az út biztosítására szolgált. Ennek a lőrésnek a belső oldalát még a kézíj használatának idején képezték ki. Ez a tény arra utal, hogy a siroki vár legkorábbi építési idejét a XIII. századnál előbbre kell tennünk, mert ebben az időben ilyen célokra már a számszeríjat használták.
Ebből a kis kaputoronyból valaha fából ácsolt lépcsőn lehetett feljutni a felső várba felvezető mintegy 10 m hosszú és 2 m széles sziklába vágott, meredeken induló lépcsős folyosó szájához, amelynek közepe táján a folyosót elzáró kapu hornyai is megfigyelhetők. (A folyosó szája alatt egy nem középkori pincehelyiség bejárata nyílik.) A feljáró folyosóból jobbra és balra sziklába vágott, teremmé bővülő folyosók nyílnak. A teremből lépcső vezet fel a felső vár délkeleti részében álló dongaboltozatos terembe, amelyet a néphagyomány "mulatónak" nevez. Ennek oldalfalait részben a szikla alkotja, részben kőből rakták, de már leomlottak.
A felső vár délkeleti oldalán a belső lakótorony két falcsonkja mintegy 8 m magasságig áll. A felső vár északkeleti részén lépcső vezet az északi fal alatt húzódó, sziklába vágott folyosókba, amelyek néhol kisebb helyiségekké bővülnek. Észak felé három lőrésszerű nyílás az északi oldal védelmét biztosította. A felső vár déli falának közepe táján kisméretű, kör alaprajzú védőtorony falmaradványa látható. A felső várat övező védőfal átlagos magassága 2 m, és a falszövetben többszöri átépítés nyoma figyelhető meg.
Az alsó várba a már említett, sziklába vágott gyalogkapun kívül egy másik bejárat is vezetett. Ezt a kaput az északnyugati bástya homlokfalán alakították ki, és a kapu előtt kisebb méretű, sziklába vágott farkasverem fokozta a védelmet. A kapu felett lehetett az a tábla, amelyet a XVIII. században Bél Mátyás, majd később még Rómer Flóris is látott. Ennek felirata MAGNIFICUS DOMINUS CHRISTOPHORUS ORSZÁGH DE GUTH CO. NEUGRAD. AC S. CAES. MTTIS PINCERNA. 1561. A táblát az alsó vár ó-olasz bástyákkal való megerősítésének emlékére készítette Országh Kristóf.
Az alsó vár déli felét mintegy 2 m-rel mélyebb szinten fekvő istálló foglalta el, amelynek északi és keleti falát részben a sziklából vésték ki, részben felfalazással magasították. Az istálló harmadik falát az alsó vár déli védőfal alkotja. Bejárata a délnyugati sarokbástya felől nyílt.
Az alsó vár magasabban fekvő északi részén faház alapozásának cölöplyukait vésték a sziklába. Közvetlen a bejárat mellett egy kb. 3 * 2 m-es, 170 cm magas gabonásverem található, amelynek tetején kör alakú beöntőnyílás, oldalán a gabona kiszedésére való ajtó van. Hasonló gabonásverem volt az alsó vár közepén is, amelynek kőboltozata azonban leszakadt. Beöntőnyílásához sziklába véset keskeny felvezető út vezetett, amelyet a csúszás megakadályozására rovátkásra faragtak.
Az északkeleti sarokbástya tövében 270 * 300 cm száj nyílású, eddig mintegy 20 m mélységig feltárt kút van, amelyhez a külső védelmi övből még a XVI. századi építkezések előtt sziklába vágott árok vezetett. Az ó-olasz típusú sarokbástyák homloksíkjait ferde falak alkotják a sarkokat nagyméretű kváderkövekkel armírozták. Tölcsérbélletes ágyúlőrései csak az északkeleti bástyánál maradtak meg két szintben. Az északnyugati és délnyugati bástyák kötőgátja külső oldalának kövei között sok félköríves és fogrovatos-gyémántmetszéses díszítésű, másodlagosan felhasznált kőfaragvány látható. Ezek a környék egyik elpusztult román kori templomának főpárkányából származnak.
A leírás szerint a felső várba csak gyalogos juthatott fel, de az alsó várba is legfeljebb csak lovas, mert a kapu mérete, ill. a bejárat után következő udvarrész nem tette lehetővé a kocsik közlekedését. Ezeket feltehetően a sánccal védett árokrészben tarthatták.

A vár feltárása a külső vár teljes területére és az északi oldal védőárkának felére terjedt ki, valamint a föld alatti folyosóknak, termeknek a törmeléktől való megtisztítására. Az eredeti járószint mindenütt a kőszikla volt.
Az alsó vár közepén feltárt nyitott csatorna egykor a déli várfalon át, vezette ki a szennyvizet. Így a szemétbe kerülő s a régészet számára oly fontos tárgyi leletanyag a várfal sziklalejtőjére jutva végleg elveszett. Ezért a feltárás során csak viszonylag késői, hódoltság kori kerámia és fémeszközök kerültek elő a vékony, 15-25 cm vastagságú kultúrrétegben, néhol 5-6 m meddő feltöltés alól. A várat ismertető munkák gyakran említik az alsó és a felső várat elválasztó sziklafalban látható, negyedgömb átmetszetű "ülőfülkéket". Ezek azonban igen sok esetben olyan helyen vannak, hogy megközelítésük még létrával is igen nehézkes. Nemcsak helyük, hanem méretük miatt is valószínűtlen, hogy ülőfülkék lettek volna; inkább a méhészkedéssel hozhatók összefüggésbe. A vár alatti sziklákon több helyen olyan kaptárfülkék nyoma figyelhető meg, amilyenek a megyében más helyen is vannak. Talán ennek a korábban kialakult méhészgyakorlatnak megfelelően vájhatták ezeket a fülkéket a nehezebben megközelíthető helyekre; bennük fonott kasok vagy fából készült bödönök is állhattak. A vár 1687-ben felvett leltára szerint a hátrahagyott török javak között több mint 12 hordó méz volt, és az itt levő méhekről is megemlékeztek.
A felső vár feltárása csak a részleges helyreállítás megkezdése után lehetséges, mert néhány helyen azonnali konzerválásra van szükség. A munka megkezdése azonban már évek óta húzódik.
A részleges helyreállítás indokolt lenne, mert a siroki vár sziklába vágott védelmi rendszere hazai váraink közül talán a legkorábbi.
Kovács Béla
Sirok /Gerő László: Várépítészetünk, 1975/

Irodalom:
Gerő L.: Magyarországi várépítészet (Budapest, 1955)
Pásztor J.: Heves megye várai (Gyöngyös, 1933)
Vályi A.: Magyarországnak leírása III. (Buda, 1799)
Vargha R.: Sirok vára (Gyöngyösi Kalendárium, 1912)