Sirokvár romjai a Hevesvármegye pétervásári kerületében fekvő Sirok falutól északfelé 1/4 mérföldre, egy majdnem magában álló, s csak kelet-északnak alacsonyabb hegylánczolatokkal összekötött kupalaku hegy tetején maiglan láthatók.
 Hajdani zajos élete nevezetesb eseményeiről több rege forog a nép szájában, mellyek egyike szerint Darnó várának hivatott, és Sirok nevét onnan nyeré, miszerint Országh Kristófné, az utolsó várasszony egyetlenegy gyermekét a dajka az ablakból kiejtvén, e szavakra fakadt volna : "Sirok, sirok, örökké sirok, s igy legyen neved, szerencsétlen hely! Sirok." A regét a meghazudtolja a történet melly feljegyzé hogy, Országh Kristófnak gyermeke nem volt, és számtalan azelőtti okmány, melly a várat Sirok névvel illeti; - s igy regénk, mint hitelt nem érdemlö elmellőztetik, mint szintén a többi czifra, részint babonás s tündéri játékokban alapuló, részint a valódi történeti kutfőből megczáfolható, rege és mese, mellyek hagyománykép a nép száján maiglan lebegnek, s mikkel a miveltebb osztályhoz s különösen a könnyen hivő női világhoz tartozó egyéniségek gyakran örömmel mulatják magukat. Ha valakinek kedve telik illyenekben, jegyezze fel,- érdekes olvasmányul szolgálhatnak valamelly divatlap olvasóinak; én, a Vasárnapi Ujság komolyabb tárgyak tudása után sóvárgó t. cz. olvasóit azon Sirokvári történetekkel akarom megismertetni, mellyeket hitelt érdemlő okiratok, és történeti munkákból sikerült kiböngészhetnem.
Épitési idejét s épitője nevét a történet eddigelé nem deritette fel. Több ujabbkori iró (Fényes, Lisznyay) azon állitásait, hogy 1561-ben Országh Kristóf épité e hatalmas sziklavárat, megczáfolják a régi, tudomásunkra jutott okmányok mellyek a most emlitett év előtti keletkeztének kétségbe nem vonható tanuiul lépnek fel; igy nevezetesen már 1320-ban a Bocskay családnak az egri káptalan által kiadott osztálylevelében Bocskay Gergelyre jutott Kechzajla (most Szajla) nevü helység bővebb ismertetése végett megemlitettik, hogy Hevesvármegyében Sirokvár mellett fekszik. Szerencsésebbek vagyunk annak kipuhatolásában, kik birták légyen a környéket, mellyen a vár állott; a birtoklási kiszámitást nagy valószinüséggel a magyarok bejöveteléig felvihetjük, iránypontul szolgálván Béla király névtelen jegyzője, a késő utókor tudomására juttatván, hogy a Mátra erdeje a körülfekvő vidékkel Edömér vezérnek jutott, kinek unokája Pota a Mátrahegy tövén a hasonnevü várat épité. Edömér utódjait találjuk a közel jövőben is Sirokvár és környéke birásában. Ugyanis Edömér nemzetségéből származott Aba magyar király, az Aba nemzetséghől pedig századokon keresztül szakadatlanul származtatták magukat azon nemzetségek, mellyek a Mátra körüli vidéket a mohácsi vésznapokig uralták, millyenek a Kompolthiak, Csobánkák, Zéchények és Solymosiak.

A Solymosiaktól szakadtak le a Bodonyiak, kiket a 14-ik század elején Sirokvár birtoklásában lelünk. Ugyanis Sirokvár ura, Bodonyi Demeter - Demetrius de Budon - fia Péternek, ki a Solymossal határos Bodonyt kapta osztályrészül s első élt a Bodonyi vezetéknévvel, Robert Károly király ellen Csák Mátéval együtt pártot ütvén, vagyonaitól megfosztatott, s az illyképen a fiscusra szállott Sirokvár több egyéb birtokaival a most nevezett király által egy Chenyk nevü cseh katonának - Bohemo cuidam militi Chenyk vocato - adományoztatott, s ez abba 1332-ben törvényesen be is vezettetett. Meddig birta a cseh vitéz a várat? hogy s mikor jutott a hatalmas nádor Országh Mihály birtokába? nem tudhattam ki. Későbben a Siroki vár birtokaival egyesült több birtok, u. m. Gyöngyös, Nána stb. ollykép jutott az Országh házhoz, hogy azok az Aba nemzetségből szármozott Zéchény ház fiága kihaltával 1460 körül a még fennmaradt két leányra jutottak fiusitás (praefectio) utján, kik egyike Országh Jánosnál, másika Losonczy Albertnél vala férjnél; a hires temesvári Leonidás, Losonczy Istvánban pedig 1552-ben a Losonczyak ez ága kihalván, az előbbi Zéchény-féle birtokok az Országh házra estek vissza, mellynek is utolsó csemetéje, nógrádmegyei főispán, később országbiró Országh Kristóf 1560-ban Ferdinánd király által apja halálával reá esett Csejthe, Tapolcsán, Surány, Tókő, Somolyán, Hollókő, Zéchén és Sirok várak birtokaiban megerősittetett. Milly roppant terjedelmü volt akkor a Sirok várhoz tartozó uradalom, kitetszik egy kezeim között levő okiratból, melly 10 évvel később történt törvényes bevezetését tárgyalja Enyingi Török Ferencznek s Országh Borbálának, kiknek a fennemlitett Országh Kristóf 1567-ben történt halála által fiágban kifogyott Országh ház birtokai közől, mellyek a fiscusra szállottak, Hollókő, Széchén és Sirok várak s uradalmak 16 ezer forint lefizetése mellett királyi adomány által adattak át. A Sirokvárhoz akkoriban tartozott jószágok Heves és Külső-Szolnok megyék egy nagy részét teszik; azok névszerint : Sirok, Oroszlánkő, Ágasvár és Thar várak, Heves, Gyöngyös, Tarján, Thar, Patha és Pásztó (3-ad részben) városok, Sirokallya, Verpelét, Nagyberek, Ráczfalu, Szajla, Rosnok, Tiribes, Dorogh, Nána, Domoszló, Markaz, Detk, Visonta, Ugra. Zaránk, Eőrs, Pély, Keőtelek, Keureu (Kürü), Gyanda, Karácsond, Győrk, Visznek, Keőkut, Atkár, Átány, Szakállos, Bánhalma, Szászberek, Fokoró, Szt.-Iván, Fegyvernek, Ványa és Szurdok püspöki faluk és puszták, mellyek többnyire az emlitett Török Ferencznek leányágon lejövő örökösei kezei közt maiglan feltaláltatnak. Ezen birtokok később az elágazott nemzetségnek is osztályul szolgáltak, kivéve Sirokvárt, mellyet az a 18-dik század elején történt osztálya alkalmával - osztatlan állapotban megtartani, és a család diszére és dicsőségére feltartani - conservare - határozta.

Sirokvár hajdanában nem csak kényelmes várkastély volt, de nem jelentéktelen erősség is. Ezt hirdeti omladékaiból még most is kivehető épitési alakja, szélesebben elterült vastag falai, az oldalához épitett ágyutartó fokok ( Egy illyenen, melly nyugat felöl áll, a főkapun 1561. évszám találtatik bevésve, a midőn t.i. épittetett, tehát Országh Kristóf idejében, s ez szolgálhat azon, már fentebb megrótt hibás állitásnak alapul, mintha a vár 1561-ben épült volna.), s a vár aljában feltalálható kasamaták, mellyek az őrseregnek laktanyául szolgálhattak; ezenkivül a történelem is nyujt adatokat annak bebizonyitására, hogy a magánbirtoku Sirokvár fejedelmi őrsereggel vala ellátva, mert már a régibb időben is királyi várnagygyal birt; illyen volt 1324-ben Kompolthy Imre, 1596-ban pedig Kótaji Benedek és Helmeczy János, kik megijedvén Eger várának a törökök általi bevételén, a kormányuk alatt levő sereggel a várat elhagyák. A törökök az üresen hagyott várat megszállották és 91 év lefolyásáig birván azt, a vidéket kegyetlenül kinzották s pusztitották. Hogy Sirok eleste nem vala a hazára közönyös, sőt nagyobb fontosságu, bizonyitják azon békefeltételek, mellyeket az 1599-ik évben a Szent-Endrei szigeten a kötendő béke iránt a török vezérekkel alkudozó császári követek amazok elé terjesztettek, mellyek közt igényeltetik, hogy a törökök adnák vissza Hatvant, Egert és Sirokot; de hasztalan, - a követeléseknek mindkét részrőli tulfeszitése miatt a békekötés nem sikerülvén, a törökök Sirokvára birtokában maradtak 1687-ig. Ez évben történt, hogy I. Lipót császár és magyar király szerencsés fegyverei által kivivott többrendbeli dicső győzelmek után Eger vára visszavételére tekintélyesb sereg küldetett, melly Caraffa vezérlete alatt tavaszszal az ostromhoz erélyesen hozzá fogott. A császári sereg kisebb hadosztályokat küldött szét a szomszéd Sirok, Szarvaskő és Cserépvárak ostromára; azok hamarébb jutának czélhoz, mert a nyár derekán a most elsorolt három várban a törökök egymásután megadták magukat, mi által Egernek a következő ősz elején történt bevételét hathatósan elősegiték. A következő években erősségül Sirokvár már alig szolgált, mert bár Bél Mátyás kéziratában felmaradt Hevesmegye leirásában emliti, hogy a vár a Rákóczy-mozgalmak alatt sokat szenvedett, de az ugyanazon időbe eső osztálylevele a már elterjedtebb birtokos nemzetségnek emliti, hogy a már erősségül nem használandó várat a nemzetség dicsőségére osztatlan állapotban egyetemesen feltartják, a mint is a mult század végéig lakott is fenn egy pár cseléd; de az idő folytonosan emésztő foga által pusztulásnak indult tetö lassankint düledezvén, ezek is ott hagyák a már sem ótalmat, sem biztonságot nem nyujtó sziklafészket, mellynek napról napra omladozó falai szomoruan emlékeztetik a halandót, hogy minden mulandó a földön.

Dr. Erdey