Az oldal tartalma:
Történeti múlt
Szociológiai jellemzők
Infrastruktúra, gazdaság
A település
Népi építkezés
Történeti múlt
Határában kunhalmokat találtak, majd a pilinyi kultúrához tartozó késő
bronzkori urnatemetőt tártak itt fel. Neve először 1332-ben fordult elő
oklevélben Zayla alakban. 1389-ben a siroki vár tartozéka és a Tari család
birtoka volt, majd a Kompoltiaké lett. A Kompoltiak fiúágának kihaltával
1522-ben elpusztult a falu is, majd 1564-ben kezdett újból benépesülni.
1570-ben Országh Borbála férjéé, enyingi Török Ferencé lett, majd 1606-ban
Török Zsuzsanna férjének, Nyáry Pálnak a birtokába került.1596 után
elnéptelenedett, de a XVII.sz. elején újra élettel telt meg, később a
felszabadító harcokat is átvészelte. 1669-ben 4 jobbágy (Kovács, Bencsik,
Palócz, Pap) lakott a faluban. A Rákóczi szabadságharc idején ők Sirokaljára
menekültek és Szajla 1741-ig megint néptelen maradt. A XVIII. században
földesurai a Nyáry örökösök voltak. Betelepítése Nógrád megyei családokkal
(Gyetvai, Tóth, Juhász, Zvara, Mátyás, Zubák, Csísz) történt. Terpesről is
költöztek át ide telepesek, akik között szlovákok is voltak, azonban ők
hamar elmagyarosodtak.
Az 1771-es úrbérrendezéskor 38 telkes jobbágy (31 1/8 telek) és 15 házas
zsellér lakta a falut. 1836-ban 50 telkes jobbágyot (28 telek) és 40 házas
zsellért, valamint 19 házatlan zsellért írtak össze.
Az 1741-ben újratelepülés után előbb a Pétervásárai, majd 1743-tól az akkor
felállított siroki plébániához tartozott. 1803-1806 között épült a temploma;
titulusa Szent Kereszt felmagasztalása. 1950-től előbb önálló
lelkészségként, majd plébániaként működött.1828-ban 65 házból állt a falu,
607 római katolikus lakossal.
1841-től gróf Károlyi György vásárolta meg a birtokjogot, s így 1920-ig a
Károlyi család tulajdona. 1900-ban a már 140 házat számláló község
legnagyobb része leégett. Az I. világháborúban 110-en harcoltak a falu
lakosságából, közülük 12-en vesztették életüket.
A XX. század első felében a Mátra hegység alatt, a Dolina völgyben elterülő
kisközség a pétervásárai járáshoz tartozott. 200 lakóháza legnagyobb részt
vályogból készült. A 863 főből álló lakosság mind magyar anyanyelvű, egy
református és egy görög katolikus kivételével római katolikusok voltak.
Fiókegyházuk ezen időszakban a siroki plébániához tartozott. A faluban római
katolikus népiskola működött általános továbbképzővel, melyben két tanító
oktatott.
Foglalkozási ágak szerint 749-en éltek őstermelésből: önálló gazda 141, 430
eltartottal. Mezőgazdasági cseléd 18, mezőgazdasági munkás 160, bányász 7,
iparos 66, közlekedési és közszolgálati alkalmazott 13, egyéb foglalkozású
20 személy volt a településen.
A község területe 1519 kat. holdat tett ki, művelési ágak szerint: szántó
787, rét 3044, legelő 213, erdő 92, kert 34, terméketlen terület 74 kh.
Birtokmegoszlása aránylag elég jónak mondható: a 184 birtok közül két
középbirtok 437 hold, 78 kisbirtok 874 hold és 104 törpebirtok 209 kat. hold
kiterjedéssel (20 holdon felüli birtokkal öten rendelkeztek). A
szántóterület fő terménye a búza, tengeri, zöldtakarmány, árpa, zab és
burgonya volt.
A falu kereskedelmi ellátottságát a Hangya Szövetkezet mellett egy
szatócsüzlet jelentette.
Hat iparos dolgozott, alkalmazottat egy tartott közülük. Piacozni Egerbe
járt a lakosság.
Vasútállomás Parádon, posta Terpesen volt. Az egészségügyi ellátása 9,5
km-re fekvő pétervásárai körorvoshoz tartozott; gyógyszertár ugyancsak ott
volt elérhető. A község egy szülésznőt foglalkoztatott helyben.
A falu templomát az Orczy József földesúr adományozta telken a szajlaiak a
saját erejükből építették, Deák János György pásztói kőműves terve alapján.
Kováts Mihály egri festő készítette az oltárképet 1849-ben.
A község pecsétje: kalász, csoroszlya, ekevas; körirata: Szajlai
pecsét 1753.
1895-től a terpesi anyakönyvi
kerülethez tartozott, 1951-től önálló volt 1973-ig, amikor is újból
Terpeshez került. 1950-ig körjegyzőség székhelye, majd 1950-1957 között
tanács székhelye lett. 1957-1972 között önálló tanáccsal rendelkezett.
1972-ből Terpes Községi Közös Tanács társközségeként működött.
1990-ben független polgármester vezette önkormányzat alakult. 1994-ben is
független polgármester győzött, a képviselőtestület összetétele: független
6, SZDSZ 1, roma 1 fő.
(Vissza a lap tetejére)
Szociológiai jellemzők
A pétervásárai statisztikai kistérségben lévő kistelepülés lakossága a
központi belterületen (44%) vagy az Újtelepen (56 % ) lakik. A falu
lélekszámában 1960 óta mérséklődő tendencia figyelhető meg. Az ófalusi
részen lakik a roma népesség többsége.
A lakónépesség száma, fő:
1949 - 840
1960 - 888
1870 - 858
1980 - 800
1990 - 705
1996 - 713
A falu óvodájában 1995-ben 23 apróságot két óvodapedagógus látott el. Az
általános iskolai oktatás Bükkszék, Terpes és Pétervására településekkel
együttműködve körzeti rendszerben működik. Az önkormányzati könyvtárban
mintegy 4 ezer kötetnyi olvasnivaló van.
Mindezeken túl művelődési ház, sportpálya és orvosi rendelő a községben
megtalálható.
1996. év végén a falu Önkéntes Tűzoltó Egyesülete új szertárat kapott,
melyet részben a Tűzoltószövetség pályázatán nyert összegből, részben pedig
az önkormányzat saját forrásaiból építettek meg.
Lakossági kezdeményezésre épült meg az ófalusi részen egy új játszótér. A
Szajlai Közéleti Roma Nők szervezete a Soros Alapítványtól nyert
támogatást, a cigánygyerekek számára kialakítandó játszótérhez. Ehhez az
önkormányzat is további segítséget nyújtott oly módon, hogy a szükséges
területet térítésmentesen a szervezet rendelkezésére bocsátotta.
(Vissza a lap tetejére)
Infrastruktúra, gazdaság
A 380 lakás közül 1995-ben 168 házon belül, 89 az udvaron rendelkezett
vezetékes ivóvízzel. Ezen kívül egy köztéri kifolyóból nyerhető még
egészséges víz. A helyi vízmű és a hulladéktelep az önkormányzat
tulajdonában üzemel.
A községben a szilárd kommunális hulladék szervezett gyűjtését,
elszállítását egy magánfuvarozó végzi tartálykocsival, ám ártalmatlanítása
nem megoldott.
A gázfűtéses lakások a lakásállomány felét teszik ki, a crossbar rendszerű
telefon ellátottság csak 20%-os. Az utak négyötöde burkolt.
A községben 8 kiskereskedelmi bolt (ebből 5 élelmiszer üzlet) és 3
vendéglátóhely üzemel.
A vállalkozásokat 1996. év elején 1 szövetkezet, 2 jogi személyiségű, 3 jogi
személyiséggel rendelkező gazdasági társaság és 22 egyéni vállalkozás
képviselte. E cégek egy kivételével kicsik; egy esetben a foglalkoztatottak
száma 50 fölötti. A cégek közül kiemelkedő a Pétervására és Vidéke ÁFÉSZ,
valamint a Búzakalász termelőszövetkezet.
A munkanélküliség mértéke a megyei átlagnál magasabb, 15 %. A 105 állástalan
közül 50 férfi; többségük képzetlen (88 fő) vagy legfeljebb középszintű
végzettséggel rendelkezik (15 fő szakmunkás + 2 érettségizett ).
Az önkormányzat fejlesztési elképzelései között szerepel az újfalusi részen
a gáz- és szennyvízvezeték megépítése, a község rendezési tervének
elkészítése, távlatilag pedig a lakosság részéről " egy üdülőfalu"
kialakítása az "ófalusi" részen.
Az önkormányzat tisztségviselői: Vahalcsik István polgármester, Hangácsi
Mihályné alpolgármester, Végh Miklós jegyző
Településfejlettségi mutatók:
Lakások száma: 380 db
Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya: 70 %
vezetékes gázzal ellátott lakások aránya: 50 %
telefonnal ellátott lakások aránya 20 %
Burkolt (portalanított) utak aránya: 80 %
Fejlesztési tervek:
az újfalusi részen a gáz- és szennyvízvezeték tervének elkészítése
"Üdülőfalu" kialakítása az " ófalusi" részen
(Vissza a lap tetejére)
A település
A település múlt század végéről ismert szerkezete már a XVIII. század utolsó
évtizedeire kialakult. A Dolinai-patak nyugati partján húzódik a Kossuth
utca, aminek északi részét a szövetkezeti bolttól Felvégnek, déli részét
Alvégnek nevezik. Innen nyugatra kisebb halmazos jellegű rész a Gyakos (Ady
E. u.) a patak keleti partján emelkedő templomhoz vezető utca a Templom utca
(Alkotmány u.), a települést délen a cigánytelep, a Pást zárja le. Századunk
elején, de főleg 1919, majd 1945 után északkeleti szélén terjeszkedett a
falu (Tiri-hegy, ma Petőfi u.), illetve Terpes déli szélén, nyilvánvalóan az
országút vonzására (Újtelep). A környék szokásainak is megfelelően a falu
kisebb részeit az ott lakó családokról nevezik meg, mint Baktai had, Kusnyár
szög stb. Bár a telkek nagyobb része szalagtelek, a megosztott beltelek sem
ismeretken Több telket út szel ketté, úgyhogy a lakóudvar és a gazdasági
udvar elválik egymástól.
(Vissza a lap tetejére)
Népi építkezés:
A lakóház. A település lakóházainak túlnyomó része századunkban épült, a
korábbi emlékeket a századforduló táján bekövetkezett tűzvész elpusztította.
Felmérésünk idején a hagyományosan épített lakóház kővel alapozott
vályogfalazatú, nyeregtetős, cseréppel fedett, szarufás-torokgerendás
fedélszékű, háromsejtű, zárt kéményes építmény volt. A múlt század végéről
még több faházra is emlékeznek, ezek valószínűleg boronafalas házak voltak
("a sarkokon a gerendák vége kiállt"), az utolsót 1940 táján bontották le.
Az épületfa beszerzési nehézségei következtében - valószínűleg már a XVIII.
században - a föld építkezés jelentősége nőtt meg, 1873-ig a döngölt
földfalazat dominált, s ekkor építették az első vályogházat. A század
végétől a vályogfalat kővel alapozták (a követ Sirokból szállították), de
már akkor megjelent az idomtalan kőből rakott teljes falazat is. Utóbbi
azonban csak 1950 után vált gyakorivá, éppúgy mint a téglából készített
falazat. Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetekről már a hagyomány sem tud,
de a mestergerendás födém századunk első negyedében még gyakori volt az új
házakban, a múlt században pedig a hosszabb példányokat boldoganyával
támasztották alá. Tetőfedésre a határban nádat lehetett beszerezni, amit
kévébe kötve tettek a tetőre, majd erre zsúpot teregettek. Használatának a
századforduló vetett véget, ezért gyűjtésünk már csak cseréppel fedett házat
talált. A tüzelőberendezés formáinak változása a környéken ismert fázisokkal
ment végbe. A belül-fűtős kemence és ennek konyhába kitett kabolás változata
századunk első évtizedéig volt itt használatban, akkor terjedt el a
szabadkéményes boglyakemence, ami 1950 körül tűnt el véglegesen.
Gazdasági épületek. A lakóház tengelyére merőlegesen az udvart a csűr zárja
le, amit 1900-ig fából építettek. 1910 óta egyik ágába istállót építenek,
ami korábban a ház végére, azzal egy fedél alá épült. A borospincéket 1946
óta a ház alá helyezik el, korábban nem volt jelentős szőlőtermelés. 1880
előtt a Temető-dombon szárazmalom volt.
Ady E. u. 4.sz. lakóház
Az oromtábla felirata szerint 1901-ben épült, táblatelken, fésűs beépítésű.
Kővel vegyes vályogfalazat, szarufás-torokgerendás, lekontyolt nyeregtető
cseréppel fedve. Sárga véghomlokzatán két ablak könyöklőpárkánnyal,
tagozott, az ablakok és a kiskapu felett kosáríves szemöldökpárkánnyal.
Előreálló, szürke lábazat, övpárkány. Szalagkeretes, vakolt vályog oromzatán
két méhkas alakú, díszesen keretezett szellőző közös párkányon, közöttük
plasztikus rozmaringdísz. Évszámtábla, két plasztikus szívvel. Udvari
homlokzata hattengelyes, a három lakóhelyiség és a kamra nyílásaival.
Tornác, hat faragott, siroki kőoszloppal. Mestergerendás, deszkás födém.
Kossuth u. 44.sz. lakóház
1900 körül épült, táblatelken, fésűs beépítésű. Kővel vegyes vályogfalazat,
szarufás, torokgerendás, lekontyolt nyeregtető cseréppel fedve. Sárga
véghomlokzatán két fehérrel keretezett ablak, tornácbejáró. Három barna
falisáv, fehér övpárkány, terméskő lábazat. Fehér szalagkeretes oromzatán
két méhkas alakú szellőző között vak oromfülke, fent plasztikus
virágdíszekkel, alul gazdagon tagolt közös párkánnyal. Udvari homlokzata
héttengelyes, a három lakóhelyiség és a kamra nyílásaival. Mestergerendás,
deszkás födém.
Kossuth u. 57.sz. lakóház
A hagyomány szerint 1820-ban épült, de 1899-ben nyerte mai formáját.
Szalagtelken, fésűs beépítésű. Idomtalan kőfalazat, szarufás-torokgerendás
nyeregteteje 1899 óta cseréppel fedett. Meszelt véghomlokzatán két ablak
kihajló tokkal, bajuszíves szemöldökpárkánnyal, ezekből lenyúló
függönydísszel. Tagozott övpárkány, a sarkokon rusztikázás. Kosáríves
tornácbejáró. Vakolt kőoromzatán két gótizáló szellőző. Udvari homlokzata
hattengelyes, a három lakóhelyiség és az istálló nyílásaival. Tornác, öt
faoszloppal. 1920-ig szabadkéményes boglya alakú kemencével. 1890 előtt
belülfűtős kemence. Mestergerendás, deszkás födém.
Figyelemre méltó épületek még:
Alkotmány u. 12. sz. lakóház
Dózsa Gy. u. 14.sz. lakóház (1869)
Dózsa Gy. u. 40. sz. lakóház (1901)
Intézmények:
Általános Iskola
Óvoda
Közszolgálati adattár:
Postahivatal: Táncsics M. u.3.
telefon: (36) 361-031
Önkormányzat: 334 Szajla, Kertész út 2.Tel: 36 / 361-141
Forrás: Heves megye műemlékei (M.o. műemléki
topográfiája 7-9)
/Akadémiai Kiadó/ Szerk. Dercsényi Dezső, Voit Pál 1969
