Tartalom:
Történeti múlt
Kulturális emlékek, nevezetességek
Szociológiai jellemzők
Infrastruktúra, gazdaság
A település
Népi építkezés

Történeti múlt

Határában vandál temetőt tártak fel. 1409-ben Trebes, 1466-ban Therpes névalakban említik az oklevelek. A Terpesi család birtokolta, de ennek kihaltával 1462-ben Mátyás király Besenyey Mihály alnádornak. adományozta. 1546-ban elpusztult és puszta maradt 1714-ig.
1663-ban a Turcsányi család zálogba vette Besenyey Mihálytól a puszta egy részét. 1741-től az Orczy család lett a birtokos, aki Kishont megyei birtokáról népesítette be a pusztát.
A háztartások száma 1720-ban 9, 1735-ben 11, 1770-ben 16 volt. Az 1771-es úrbérrendezéskor 12 telkes jobbágy (6 3/4 telek) 4 házas és 1 házatlan zsellér élt a faluban.
1836-ban ugyanannyi telken 10 jobbágy és 4 házas zsellér lakott. 1786-ban 26 házban 36 család, 1851-ben 40 házban 49 család élt.
1900-ban a színmagyar község 420 lakossal számolt. A XX. század első felében a Mátra hegység alatt elterülő Terpes kisközség a pétervásárai járásban. 89 lakóházából 69 kőalappal készült, a többi tiszta vályogból. Lakóinak száma 369 fő, 1920-1930 között 66 személlyel gyarapodtak. 1 evangélikus és 2 görögkatolikus vallású kivételével római katolikusok lakták. Fiókegyházuk Sirok filiája, mely az egri érsekséghez tartozott. A tankötelesek oktatását egy tanító végezte a római katolikus elemi iskolában és általános továbbképzőben. Levente Egyesület, Polgári Lövészegylet alakult a községben.
1930-ban a lakosság közül 320-an éltek őstermelésből; önálló gazda volt 40, családtagjaik száma 141, mezőgazdasági cseléd 9 fő és mezőgazdasági munkás 130 fő. Élt még a községben 9 iparos, 8 kereskedő, 3 közszolgálati alkalmazott, 6 nyugdíjas és 2 házicseléd.
Terpes határa 379 holdat tett ki. Művelésük szerint szántó 217, kert 8, rét 67, legelő 59 és terméketlen terület 28 k. holt volt. E terület birtok szerint megoszlott 84 törpebirtokra 162 holddal és két középbirtok volt, 218 hold területtel, 20 holdon felüli birtokosok 5-en voltak a községben.

Pénzintézete a Terpes és Vidéke Hitelszövetkezet. A kereskedelmet a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és két szatócsüzlet képviselte. Egy iparos dolgozott mindössze a faluban. Piacozni Egerbe jártak. Vasútállomása Parád és Sirok; posta helyben volt, távbeszélő állomása Kál- Kápolnán. A 7,5 km-re lévő pétervásárai körorvoshoz tartozott a lakosság egészségügyi ellátása; gyógyszertár szintén ott volt, a község alkalmazásában helyben egy szülésznő "bába" működött. Egy közkút és 2 magánkút volt a faluban.
1852-től külön vezették az anyakönyveit. 1859-től 1950-ig önálló anyakönyvi kerület volt, 1951-től Szajlához tartozott, majd 1959-től ismét önálló lett.
1950-ig körjegyzőségi székhely volt, 1950-1957 között szajlai tanács társközsége, 1957- 1972 között önálló tanácsú község, majd közös tanács székhelye volt; a társközség Szajla.
Az 1994. évi önkormányzati választásokon független jelöltekből álló testületet választottak; ugyanekkor cigány kisebbségi önkormányzat is megválasztásra került.

Kulturális emlékek, nevezetességek (Vissza a lap tetejére)

Községi pecsétje 1776-ból maradt fenn: hegyével felfelé állított ekevas, alatta kereszt, felette felirat: Terpes.

A község jellege: országút mentén húzódó falu, középtájon templommal, mely a falut alvégre és felvégre osztja. 1945 után Terpes az országúttól nyugatra eső területen fejlődött tovább, s minthogy itt található Szajla község határa, a két település ezen a részen gyakorlatilag összeépült.
Terpes mai faluképében a hagyományos népi építkezési stílus nem jelentős. Az 1962., 1968. évi felvétel mindössze két lakóházat sorolt fel.: az Arany J. u.4. és a Deák F. u. 2. számú lakóházat.

Templomáról a legkorábbi említés az 1733. és 1737. évek között készült templomjegyzékben történt. Ekkor még a recski, 1743 után a siroki plébánia filiája volt. 1748-ban Orczy Lőrinc földesúr költségén restaurálták, a sekrestyét pedig 1811-ben építették hozzá. A hívek többször is bővíteni akarták, de mindig csak a helyreállítását engedélyezték.
A templom titulusa: Szent Lőrinc vértanú.

Szociológiai jellemzők (Vissza a lap tetejére)
A pétervásárai térségben lévő település a megye egyik legkisebb faluja: lélekszáma 241 fő.
1960-ban még 355, tíz évvel később 293, 20 év múlva 288, 1990-ben pedig 253 főt regisztráltak a népszámlálás során.
A népesség száma fő:
1949 - 351
1960 - 355
1970 - 293
1980 - 288
1990 - 253
1996 - 241
A kisközségben önálló háziorvos nem dolgozik. Óvoda nincs a faluban, az általános iskola két tantermében az 1995/96 tanév folyamán 22 alsó tagozatos kisdiákot két pedagógus oktatott az iskola 2000-ben megszűnt; a felső tagozatosok Bükkszéken jártak iskolába. Az önkormányzati könyvtár mintegy 3000 könyvvel áll az olvasni vágyók rendelkezésére. A művelődési ház ad helyet a Terpesi Hagyományőrző Együttesnek, mely a falu népszokásait, az ünnepekhez kapcsolódó népi játékait az évek során feltárta. A csaknem két évtizedes múltra visszatekintő csoport már több lemezfelvétellel is dicsekedhet.

Infrastruktúra, gazdaság (Vissza a lap tetejére)

A 98 lakásból 81-ben használható vezetékes ivóvízhálózat. A vezetékes gázzal ellátott lakások aránya 64% (1989-ben kötötték be a gázt a faluban), crossbar telefonnal a lakások negyede rendelkezik. Szennyvízvezeték nincs a községben, közterületein egy vízkifolyó található.
A szilárdhulladékot a pétervásárai központú PEVIK közüzemi és Szolgáltató Kft gyűjti és szállítja el; a folyékony kommunális hulladék elszállítására tartálykocsik segítségével történik.
A helyi vízmű 3 községi önkormányzat (Kisfüzes, Szejla ,Terpes) tulajdona. A falu egyetlen kiskereskedelmi boltja élelmiszerjellegű.
Megyei viszonylatban magas a nem burkolt utak aránya, 20%.
A kistelepülésen alig van munkaalkalom. A vállalkozások száma is minimális, mindössze
egy-egy mezőgazdasági ill. kereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó működik
itt.
A 31 munkanélküli többsége (27%) férfi. 17-en képzettség nélkül, tízen szakmunkás, négyen
pedig érettségi bizonyítvánnyal tartoznak a munkanélküliek körébe.

Települési mutatók:
Lakások száma : 98db
Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya: 83%
vezetékes gázzal ellátott lakások aránya: 64%
Telefonnal ellátott lakások aránya :25 %
Burkolt utak aránya 80 %

A település (Vissza a lap tetejére)
A XVIII. század végén a település jelenlegi helyétől nyugatra, a Tarna folyó és a pétervásári országút között húzódott. (Jos. Aufnahme.) A hagyomány szerint ebben az időben az országút mellékén nem lakóudvarok, hanem szérűskertek voltak. ("szérő") amelyek nem függtek össze a lakótelkekkel. Néhány kertben istálló és "toló" állt, ide tolták be nyomtatáskor a búzát, ha esni kezdett az eső. Itt álltak a szalmakazlak is; a szalmát kasokban hordták össze a faliba. A Tarna egyik nagy áradása utánra, a néphagyomány 1870-re teszi a falu átköltözésének időpontját, amikor a házak legnagyobb része elpusztult és az újakat már a jelenlegi faluhelyen, az országút mellett építették fel. A régi szálláshelyeken már csak néhány ház áll. A településtörténet e két fázisát különbözteti meg a falu azzal, hogy a régi utcát a Tarna mellett Belső sornak (Rákóczi utca) nevezi. A középtájon emelkedő templom a falut Alvégre és Felvégre osztja; kisebb részelnevezések még az országúttól keletre a Kertek felnek, nyugatra pedig a Kertek alja. 1945 után a település az országúttól nyugatra eső területen fejlődött tovább, a faluközponttól délre. Minthogy itt Szajla község határa csaknem Terpes belterületeivel érintkezik, és Szajla 1945 után főleg erre terjeszkedett, a két falu ezen a részen teljesen összeépült. - A telkek formája az úttól keletre szalagtelek, a régi faluhelyen többségében táblatelek. A telkek beépítése inkább soros elrendezésű, néha több lakóházzal, de van példa a csoportos elrendezésre is.

Népi építkezés (Vissza a lap tetejére)
A lakóház. A település történetéből és a lakosság kis számából következik, hogy Terpes mai faluképében a hagyományos stílusban építetett házak hatása nem jelentős. Az épületállománynak ezt a vékony rétegét gyűjtésünk idején a vályogfalazatú, nyeregtetős - esetleg lekontyolva - , vakolattal díszített oromzatú, mestergerendás mennyezetű, zártkéményes ház képviselte. A korunkban általános földfalazat történeti előzményei már a XVIII. század első felében kimutathatók, amikor a népinél magasabb szinten, templom építésénél alkalmazzák. (1746-ban a templom fala taposott sárból van: EÉrsEgyhL. archvet.,canvis. 3414) A század második felében leírt uradalmi épületek azonban mind fából, pontosabban gerendavázas zsilipelt fallal épültek. (Az Orczyak vendégfogadója, vízimalom, pálinkaháza, csűrje és molnárháza 1774-ben: OL. OrczyL.Posses.cs.19.p.253-254.) A népi építkezésben a faházaknak nincs nyomuk, csak a vendégfogadóra emlékeznek, amit 1920 körül bontottak le, és ami nagy valószínűséggel azonosítható. az 1774. évi épülettel. A földfalat századunk első évtizedétől a határban szedett "gödörkővel" alapozták, majd 1920 után siroki kőből felmenő falat is készítettek. Az ágasfás, szelemenes fedélszék ismeretlen a hagyományban is, a múlt század famennyezetének mestergerendáját a házban középoszlop, boldoganya tartotta. A természetes tetőfedő anyagok használata korunkra már teljesen abbamaradt. A tüzelőberendezés formái a múlt század óta egymást váltották. A XIX. század általános formája a belülfűtős kürtőskemence mintegy 1890-ig volt többségben, de utolsó példányát 1940 körül bontották el. A kívülről fűtött boglyakemence 1890 és 1920 között volt általános, s ezt a konyhában rakott lapos kemence váltotta fel. 1930 után terjedt el a szokás, hogy a kemencét az ámbitusra vagy az udvarra rakták ki. - Terpes lakóházait nagy részben bükkszéki kőművesek, a XX. század faragott tornácoszlopait pedig siroki kőfaragók készítették.
Gazdasági épületek. Az udvar egyetlen jelentős gazdasági épülete a csűr, aminek egyik ágában állatokat szoktak tartani, ezért istállóra nincs is szükség.
ARANY J. u.4. sz lakóház
1900 körül épült, táblatelken, fésűs beépítésű. Vályogfalazat, szarufás-kakasülős, lekontyolt nyeregtető, cseréppel fedve. Véghomlokzatán egy újított ablak, kosáríves tornáckönyöklő. Előreálló, feketére mázolt lábazat, tagozott övpárkány. Szalagkeretes, vakolt oromzatán két méhkas alakú, rozmaringággal keretelt szellőző, közös könyöklőpárkánnyal. A sarkokon egy-egy színes, plasztikus cserepes virágdísz. Udvari homlokzata öttengelyes, a három lakóhelyiség nyílásaival. 1960-ig mestergerendás, deszkás födém. Tornác, hat díszesen faragott, siroki kőoszloppal.
DEÁK F. u. 2. sz. lakóház
A homlokzat felirata szerint 1898-ban épült. Szalagtelken, fésűs beépítésű. Vályogfalazat, szarufás-torokgerendás nyeregteteje cseréppel fedet. Kétablakos véghomlokzatán kosáríves tornáckönyöklő. Meszelt fal, előreálló lábazat. Az ablakokon szemöldök- és könyöklőpárkányok, előbbiek alatt plasztikus évszám. Tagozott övpárkány. Szalagkeretes, vakolt oromzatán két háromszöges záródású szellőző, közöttük plasztikus rozetta. Udvari homlokzata hattengelyes, a három lakóhelyiség és a kamra nyílásaival. Tornác hat vakolt téglapillér, közöttük mellvéd. Mestergerendás, deszkás födém.

Intézmények:
Általános Iskola (2000-ben megszűnt)

Rendezvények:
Községi búcsú (augusztus 10. Szent Lőrinc napja)

(Vissza a lap tetejére)