Története:

Újonnan épült kápolnájukat 1732-ben említik, ekkor Recsk fíliája. (EÉrsEgyhL. archvet.934.) 1734-ben már restaurálásra kérnek pénzt a megyétől. (HemL. Közgyül.jkv. 410/1734.) 1748-ban Orczy Lőrinc földesúr költségén restaurálják. (EÉrs EgyhL.canvis.1767.) 1769-ben a teljes templomtetőt renoválják. (EÉrsEgyhL. archvet.no. 474. Sirok.) 1874-ben Csepcsányi István parádi kőművesmesterrel meg akarják hosszabbíttatni és emeltetni a templomot, de az érsek csak a tető helyreállítását engedélyezi. Csepcsányi kezdetleges terve az iratok mellett található (EÉrsEgyhL. Siroki plebir.)

Jellege:
A falu közepén, lejtős, mélyebb helyen, fallal körülvett kertben álló, egyszerű falusias építmény.
Külső: Oromzatos, ajtó nélküli homlokzatán fönt szegmentíves, veretsarkos ablak. Ormán huszártorony. A jobb oldali homlokzatán az előzőkhöz hasonló négy ablak, kosáríves szentélyzáródás. Baloldalon sátortetős sekrestyeépítmény, két törtíves, veretsarkos hajóablak és egyenes záródású, szalagkeretes kapu. Zárköve helyén hétágú csillag. Alacsony lábazat, párkány nélküli cseréptető.

Belső: Egyszerű, téglány alaprajzú síkmennyezetes tér. Félkörös diadalív, lépcsővel emelt szentélye kosárívvel zárul. Fakarzatát egyetlen faoszlop tartja. Famennyezetes sekrestye.

Berendezés: Csillár. Réz és csiszolt üveg, négy karral, csiszolt-üveg szemekből, fűzött láncokkal, baluszteres száráról üveg csengőcske függ. Parád (?) Empire, 1820 körül.

Felszerelés:
Kehely. Újra aranyozott réz. Sokszoros párkányzatú, karéjos, magas talp, kúpos szárán galléros, gerezdes gomb. Öntött, háromoldalú, cartouche idomú, díszvázás nódusz, kihajló peremű csésze. Magyar munka, 1740 körül. Magassága 26 cm, talpátmérője 14,5 cm.
Pacificale. Fehér fémötvözet. Karéjos magas talpdomborulatát négy pilaszterosztó tagolja. Közöttük rocaille-os, vert dísz. öntött, díszváza idomú nódusz, a keresztkaréjos szárvégződésein áttört, aranyozott, rocaille-os applikált dísz. Magyar munka, 1770 körül. Magassága 31 cm, talpátmérője 13 cm.
Úrmutató. Aranyozott réz, vert munka. Karéjos, ovális talpát négy pilaszterosztó között rocaille-os, vert ékítmény díszíti, szőlőgerezdes és kalászos mintákkal. Kúpos szárán áttört gallér: öntött, rokokó, diszvázás nódusz. Rombusz alakú sugárkévéje előtt áttört, fehér fém, tajtékos, rózsavirágos, poncolt előlap. Az ostyaházat hasonlóan alakított aranyozott keret övezi. Magyar jellegű egri remekmű, 1760 körül. Magassága 45 cm, talpátmérője 20 cm.